Magyari Lajos. Stabilitás, mindenáron! [Stabilitate cu orice preț]

Stabilitás, mindenáron! de Magyari Lajos
18/01/2012

Az egy jón kívül sokmindent elmondhatna az emberfia a mai romániai állapotokról, s a négy-öt napja tartó spontán tiltakozások kapcsán is igen ellentmondásos lehet a vélekedése. Természetesen egyetértünk a békésen tiltakozók jajszavával, de az már nem lehet ínyünkre, hogy a tiltakozásokra rátelepedve elszabadul az alvilág, s „ha lúd, akkor legyen kövér!” felkiáltással tör és zúz, pusztít a fővárosban. Sok jót a rendfenntartó erőszakszervezőkről sem mondhatunk, de annál is kevesebbet a politika szereplőiről, kik nem tagadták meg magukat: az ellenzék igyekszik meglovagolni az általános népi elégedetlenséget, s arra biztatja pártjai híveit, hogy csatlakozzanak a békésen tüntetőkhöz, a hatalom pedig makogva magyarázkodik, s nem tud jobb receptet ajánlani a szomorú helyzet kezelésére, mint a higgadt párbeszédet, az alkudozást.

Kapkod és dadog, s legfőbb érveként a társadalmi békülékenység mellett azt hozza fel, hogy az országnak ilyen válságos időkben stabilitásra van szüksége. Hogy ezen mit is ért pontosan, azt nem tudni, de ha a hatalom átmentését érti, akkor alaposan téved. Olyasfajta stabilitásból ma már senki nem nagyon kér, melyben egy diktátori hajlamú államelnök korlátlanul parancsolgat, s kormánya – élén egy dilettáns miniszterelnökkel – kiskutyaként hajtja végre utasításait, s hogy még rá is tegyen egy lapáttal, rendeletekkel kormányoz és kormányzati felelősségvállalással, tehát parlamenti vita nélkül présel át ugyancsak vitatható értékű és tartalmú törvényeket.

Stabilitás, mindenáron? Milyen stabilitás az, amikor egy ország már szinte csak a nyugati pénzvilág füttyszavára táncol, s idehaza az elit és az alvilág tolvajlása olyan mértékűvé aljasodott, hogy milliókat sodort teljes reménytelenségbe!? Nehéz stabilitásnak nevezni az ország gazdagságának teljes szétcincálását, természeti értékeinek, földjének kiárusítását, a korábban még így-úgy működő rendszerek szétverését, az állandó ostoba kísérletezést, a reformnak csúfolt látszatintézkedést, amik nem jók egyébre, mint társadalmi rétegek elnyomorítására és a kivételezettek távolabbi harácsolásának megkönnyítésére. Ez nem stabilitás. Azt valahogy másként képzeljük.