joi, 1 august 2013

O opinie ugurească lucidă. De la LEX Apponyi la Trianon



102 éve (1907) született meg a Lex Apponyi, a nemzetiségi törvény

Ferenc József ezen a napon szentesítette gróf Apponyi Albert törvényjavaslatát, amely az 1907/XXVII. tc. lett. Apponyi 1906-10 között (és később 1918-ban) töltötte be a kultuszminiszteri posztot, országa egyik legelismertebb konzervatív politikusa, akinek mély vallásossága határozta meg irányelveit.

Törvényjavaslatában a nemzetiségi tanítók fizetésének megemelését, a magyar nyelvű alapfokú oktatás bevezetését (hogy a nem magyar anyanyelvü gyermek a negyedik évfolyam bevégeztével gondolatait magyarul élőszóval és irásban érthetően ki tudja fejezni), minden hivatalos irat, felirat magyar nyelvű lett ezentúl. A nemzetiségek tiltakozása semmit sem ért - bár 1908-tól legalább ingyenes lett a népoktatás.
Mikor egy évtizeddel ezek után a trianoni magyar delegátus vezetőjének Apponyit választották, az a magyar diplomácia öngyilkosságával ért fel. Apponyinak valóban világhíre volt, ő volt a (korában egyébként nem legsúlyosabban) elnyomó nemzetiségi törvény megalkotója, vagyis a külföld szemében az egyik főoka, az elcsatolásnak.

"Nem rajta múlott, hogy Clemenceau a román és a cseh delegátusok érveit tartotta meggyőzőbbnek, s a francia sem tudta magát túltenni magyar-gyűlöletén."

Semmi hiba nincs abban, amit mondasz, de szerintem Trianonban még csak a csehek vagy a románok sem játszottak. A győztesek és elsősorban a franciák érdekei voltak az elsőrangúak. Márpedig Kis-Antant államok megerősítése két célt is szolgált:
1. A még mindig potenciálisan Európában legerősebb Németország sakkban tartása, hogy hátulról fenyegethessék.
2. A bolsevik terjeszkedés megállítása.

Tehát nem Magyarország gyengítése volt az elsődleges cél, hanem a fenti okokból a védőgyűrű (Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia) megerősítése.

Hogy Magyarországgal miért nem számoltak, mint ennek a védőgyűrűnek a lehetséges tagjával az már más kérdés, elsősorban a vesztes oldalon való részvételünk a háborúban.

A franciáknak volt még egy céljuk: a gazdasági befolyásuk erősítése a térségben.
Csak egy példa erre, ami elég jól szemlélteti miről beszélek, Berthelot tábornok levele a francia hadügyminiszternek 1919-ben:
"Ha megadjuk a románoknak azokat az elégtételeket, amikhez joguk van, s ha betartjuk ígéreteinket, Romániával egy több, mint 15 millió lakosú valóságos francia gyarmatra teszünk szert, ahol fejleszteni tudjuk kereskedelmünket és iparunkat, s úgy érezhetjük magunkat mintha otthon volnánk."

Tehát ha nem lett volna olyan a nemzetközi helyzet kutyát nem érdekelte volna a szlovákok vagy a románok jogos vagy jogtalan siránkozása, így viszont bármilyen túlzó követelésüket örömmel teljesítették, de természetesen kőkemény érdekből, nem a két szép szemükért.


Sursă http://hell.blog.hu/2009/06/02/lex_apponyi#comments

Niciun comentariu: