Kisebbségi magyar értelmiségi sors a Sarlótól a Korunkig
2006. október 2. 11:00
URL: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=14949&pIdx=1
Száz éve született Balogh Edgár, de ma sem könnyű megmagyarázni, ki volt ez az értelmiségi identitású kisebbségi magyar: üldözött, hontalan, börtöntöltelék, magyar kommunistából egyszerűen magyar lett.
A romantikus nosztalgiától a való életig
 |
Balogh Edgárról elsősorban mint a csehszlovákiai és a romániai magyar irodalom nagy hatású szervezőjéről emlékeznek meg a lexikonok, a kisebbségi magyar értelmiségi képviselőjeként naplószerű írásait, szociográfikus élménybeszámolóit és politikai vitacikkeit felidézve.
Az 1906-ban Temesváron született Balogh Edgár első írásai a csehszlovákiai magyar lapokban jelentek meg. Pozsonyi diákként, majd a prágai egyetem hallgatójaként figyelt fel Oswald Spengler életfilozófiájára, Szabó Dezső radikalizmusára, majd a húszas évek közepén egyik kezdeményezője lett a Sarló-mozgalomnak.
A Sarló kezdeti romantikus, ábrándos nyugtalansága részben a baloldali írók pozitív kritikájának köszönhetően vált egyre inkább a "szegényország" fölfedezésének társadalomjobbító programjává.
1930-ban a Prágai Magyar Hírlap hivatalos nyomásra megszakítja a Tíz nap szegényországban című cikksorozatának közlését, mert Balogh Edgár határozottan hitet tesz benne a szocialista munkásmozgalom eszmei és morális igaza mellett. A "szociográfiai napló" hatásaként Móricz Zsigmonddal kialakult kapcsolata révén a Sarló a magyarországi "népi mozgalom" kibontakozásának, a Márciusi Front létrejöttének egyik forrása lett.
Közös nemzetiséggel az irredentizmus ellen
 |
Balogh Edgár határozottan szembeszállt az irredenta vagy öncélú kisebbségi irodalommal, a kisebbségi helyzetből a kelet-európai népek egymásra utaltságának s összeolvadásának gondolatában látta meg az egyetlen reális kiutat. A magyar kisebbségi irodalom missziójának a néptestvériség és a szocialista fejlődés iránti elkötelezettséget tartotta.
A Népfront-gondolat hirdetőjeként és következetes megvalósítójaként a két háború között aktív szerepet vállalt a felvidéki, majd erdélyi szellemi vitákban.
Röpiratokban bírálta a hitleri rendszert kialakulásának pillanatától; 1934-ben szerkesztésében jelent meg a Dimitrov-perről szóló Barna könyv, amely az antifasiszta népfront első megnyilvánulása volt a magyar irodalom részéről.
A Magyarországon "Benes-ügynökként" megrágalmazott Balogh Edgár 1935-ben Kolozsvárott telepszik le. A Korunk kritikusaként induló erdélyi írók, például Nagy István és Asztalos István elismertetéséért harcolt.
Történelmi publicisztikájában a hétköznapok apró kérdéseit, megfigyeléseket, életmozzanatokat állít azonnal történelmi összefüggésbe: egy mindennapi fénykép alapján egy egész földrész, Kelet-Európa közös sorsát mutatja be. A kelet-európai népek testvériségébe vetett hite szerint a "Mócok és Góbék" elkülönülésének és acsargásának semmi értelme, közös a múltjuk, ezer szállal kapcsolódik egybe a jelenük és méginkább közös lesz a jövőjük.
1938-ban figyelmezteti a magyar értelmiséget: semmi várnivalója nincs, annál több félnivalója a német közreműködéssel szerzett "országgyarapodástól".
Az 1943-as szárszói konferencia programjában legfőképpen a nemzetiségi együttműködés programpontját hiányolja.
1945-ben Kelet-Európa másának, inspiráló modelljének nevezi Erdélyt, amely "egységbe szólítja" egész Kelet-Európát a szocialista eszmék jegyében.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu