Iată un articol, apărut într-un cotidian bucureştean care nu mai există. În arhiva lui găsim însă o sumedenie de articole deosebit de interesante privind istoricul relaţiilor româno-maghiare. Iată prezentarea unui studiu apărut în anul 1908 la Budapesta (Editura Uránia) despre situaţia instituţiilor şi mişcărilor religioase, şcolare, culturale şi economice ale românilor din Ungaria şi Ardeal, care conţine în primul rând statistici sintetice referitoare la tema abordată. Să le privim însă cu rezervele de rigoare. (Cs. G.)
A Bethlen Könyvtárban való búvárkodások során alábbi címet viselő könyv ragadta meg figyelmemet: A MAGYARORSZÁGI ROMÁNOK EGYHÁZI, ISKOLAI, KÖZMŰVELŐDÉSI, KÖZGAZDASÁGI INTÉZMÉNYEINEK ÉS MOZGALMAINAK ISMERTETÉSE. Írta: VÉRITÁS. Kiadja az Uránia Könyvnyomda, Budapest, VII., Rottenbiller utca 19. 1908. A szerző kilétét a Gyulás Pál által 1956-ban Budapesten kiadott Magyar írói álnév lexikon alapján sem sikerült azonosítanom. Ettől eltekintve a szerző rendkívül értékes statisztikát sorakoztat föl a magyarországi s egyben az erdélyi románok helyzetéről századunk első évtizedében.
Az 500 oldalas ismertető konkrét számadatokban, névjegyzékekben, felsorolásokban vonultatja föl a románság egyházi, tanügyi, közművelődési, közgazdasági állapotát. Rendkívüli terjedelme miatt csupán összesítő adatokkal szolgálhatok. A helyszíni érdeklődő a legapróbb részletekbe menő adatokkal gazdagíthatja fantáziáját.
Megtudjuk mindenekelőtt azt, hogy az 1900. évi népszámlálás adatai szerint Magyarországon és Erdélyben 2 799 479 egyén vallotta magát román nemzetiségűnek. Az 1880-as népszámlálás óta a románok 210 413 lélekkel szaporodtak, ami 8,12%-nak felel meg, mellyel szemben a magyarok 8,8%-kal, a németek 7,3%-kal, a tótok 6,4%-kal szaporodtak. Vallás tekintetében a románok a görög katolikus és görögkeleti (ortodox) egyházhoz tartoznak. A görög katolikus egyház 1853-tól kezdve Balázsfalva székhellyel négy érseki provinciát alkotott, mely a balázsfalvi, a lugosi, a nagyváradi és a szamosújvári egyházmegyékből állott, s melyekhez az 1900-as népszámlálás alapján 1 094 661 lélek tartozott, akik 1525 anyaegyházban és 1830 fiókegyházban imdádkoztak, s kik fölött 1831 lelkész teljesített szolgálatot. A görögkeleti (ortodox) egyház a nagyszebeni, az aradi és a karánsebesi egyházmegyékből álló, s az 1868. évi IX. törvénycikk által biztosított autonóm érseki provinciát alkotott Nagyszeben székhellyel. Ez utóbbi egyház 1 704 818 lelket foglalt magába, akik 1838 anyaegyházban és 733 fiókegyházban éltek, s kiknek 2059 lelkész tartott szolgálatot. A két egyház század eleji összvagyona mintegy 70 millió koronát tett ki.
Az oktatás terén alábbi tanintézetekkel bírtak: 5 papnevelde 5 szemináriummal (a balászfalvi és a szamosújvári görög katolikus, míg a nagyszebeni, az aradi és a karánsebesi görögkeleti); 6 tanítóképző, melyek közül a balázsfalvi, a szamosújvári és a nagyváradi görög katolikus, míg a nagyszebeni, aradi és karánsebesi görögkeleti; a 4 főgimnázium közül a balázsfalvi és a belényesi görög katolikus, míg a brassói görögkeleti, alapítványi pedig a naszódi. Továbbá Brádon egy görögkeleti algimnázium, Brassóban egy görögkeleti alreáliskola s egy ugyancsak görögkeleti felsőkereskedelmi iskola működött. A középiskolák keretében 9 fiúinternátus működött, a lányok számára pedig leányinternátussal ellátott 5 felsőleányiskola működött mindkét felekezet számára. A román nőegyletek ezenkívül 4 leányiskolát működtettek Abrudbányán, Brassóban, Nagyszebenben és Szilágysomlyón, míg Brassóban egy leányinternátust támogattak anyagiakkal. A nagyszebeni nőegylet pedig egy ipari és háztartási iskolát tartott fenn. A 2985 felekezeti iskolában 3076 tanító működött. Lebontva pedig, az 1295 görög katolikus 1283 tanítóval és 1690 görögkeleti 1793 tanítóval. A milliókra menő román ösztöndíjalapítványok közül a Gojdu-alapítvány a legnagyobb, melynek vagyona 1907. január 1- én 6 493 055 koronát tett ki.
Művelődési téren is kecsegtető adatokat jegyezhetünk: nagyszebeni Astra, aradi és máramarosi román népnevelési egyesület, valamint a fogarasi Progresul egyesület. Ezenkívül 25 nőegylet, 113 román dal- és zeneegylet, 33 olvasóegylet (kaszinó) működött a románság körében. A sajtó területén a magyarországi és erdélyi románok 49 lapot jelentettek meg, melyek közül 20 politikai, 4 társadalmi, 6 egyházi és iskolai, 4 szépirodalmi, 8 pénzügyi, gazdasági, kereskedelmi és ipari, 4 élclap és 3 szaklap volt. Mindezek mellett a románok a fiókintézetekkel együtt 170 pénzintézettel rendelkeztek, melyeknek résztvénytőkéje 19 806 618 korona, tartalékalapjaik 6 200 113 korona, tisztviselői nyugdíjalapjaik 1 401 024 korona, jótékonysági alapjaik 155 899 korona, összes vagyonuk 27 563 654 koronát tett ki. 1906-ban például 2 290 426 korona volt a tiszta nyereségük, melyből 113 924 koronát fordítottak román kulturális célokra. Ezekben a pénzintézetekben 1906-ban 665 román tisztviselő volt alkalmazva, kiknek a száma 1908-ban már a 700-at is meghaladta. A fentieken kívül 51 szövetkezetet, kereskedelmi társaságot és fogyasztási egyletet is működtettek. Továbbá 2 gazdasági egylet, 17 kereskedő- és iparosegylet, valamint 27 temetkezési egylet foglalkoztatta a románság java részét.
Magyarországon és Erdélyben a 100 katasztrális holdat meghaladó birtokok száma 24 444 volt a század elején, melyek közül 1068 román kézen volt, s ezek közül 32 haladta meg az 1000 katasztrális holdat. Az 1000 holdat meghaladó birtokosok: a nagyváradi görög katolikus püspökség 139 115 holddal; a balázsfalvi görög katolikus érsekség 6613 holddal; a volt naszódi határőrvidék alap 12 254 holddal; a volt karánsebesi határőrvidék alap 248 000 holddal; az aradi görögkeleti egyházmegye, mely addigi birtokaihoz megvásárolta gróf Szapáry Pál birtokát 1 200 000 koronáért; a balázsfalvi Alexandru Sterca Suluţiu Alapítvány, melynek birtoka 3349 hold; a balázsfalvi Szent Háromság zárda 2726 holddal; a brádi görögkeleti algimnázium 2146 holddal.
E távolról sem teljes adathalmazt a szóbanforgó könyv előszavának soraival zárnám: "Jelen munka, az eredeti források segélyével, a magyarországi románok egyházi, iskolai, közművelődési, közgazdasági intézményeit és nemzetiségi mozgalmait tünteti fel. Ez a munka, amidőn mindezeket az intézményeket és mozgalmakat részletesen ismertetni kívánja, a következtetések levonását az olvasóra bízza".
Nos, jómagam is a következtetések levonását a kedves olvasóra bízom. Más szóval, íme a románság elnyomása a magyar uralom alatt!
Győrfi Dénes
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu