Populația ungarofonă a României, unguri, secui, ceangăi, oricum vor aceștia să se identifice, se află în fața unei dileme, determinată de proiectele, opțiunile politice și economice contradictorii care li se propun, așa cum le reflectă ultimele articole reproduse în Ardealul nostru de Dan Culcer pe acest site.
În primul articol se susține că economia Ungariei poate profita de oportunitățile reprezentate de o piață de desfacere cu un potențial deosebit de mare, piața de consum a României. Pe baza unor observații personale Dan Culcer a notat că deja imediat după 1989 piața ardeleană de alimente a fost invadată de produsele de import, pâinea fiind fabricată cu făină din Ungaria, în vreme ce toată industria alimentară din Ardeal a fost falimentată și cumpărată, nu neapărat de investitori din Ungaria.
Al doilea articol, reprodus mai jos, atrage atenția asupra potențialei depopulări a Ardealului prin plecarea locuitorilor săi maghiari mai tineri spre meleagurile eventual mai ospitaliere ale Ungariei, în baza legii acordării cetățeniei.
Precizez că ne aflăm în fața unui fenomen potențial. Dar acelaș fenomen se petrece, prin votarea în parlamentul României a unei legi simetrice, valabilă pentru cetățenii Moldovei, adică a Basarabiei.
Cred că analiza acestor fenomene ar trebui aprofundată, fiindcă bunele intenții susținute de criterii «naționale» ar putea nu doar dezechilibra demografia celor trei țări, Ungaria, România și Moldova, dar și induce fenomene cu consecințe imprevizibile la nivel economic, al forței de muncă și a densității țesutului economic local. Aș fi bucuros dacă economiștii sau sociologii, demografii unguri sau români s-ar apleca asupra consecințelor perverse ale unor decizii politice. Ce-ar fi dacă am relua discuția asupra temei Statelor Unite ale Austriei Mari, proiectul susținut și teoretizat de unul din cei mai inteligenți politologi români de la începutul secolului al XIX-lea, Aurel C. Popovici? Nu copiind strict modelul sau criticându-l pe patriotul român de pe poziții îngust naționaliste, ci reanalizând necesitatea de a crea o unitate de interese în Estul Europei, pentru ca această parte a lumii să nu devină nici deversorul mărfurilor occidentale de consum, nici deșertul industrial complet subordonat capitalurilor occidentale, care a fost creat de dușmanii (sau mai delicat, neprietenii) noștri comuni, în mod brutal și artificial după 1999.
(Dan Culcer)
Autonómia
Cs. Gyimesi Éva, a romániai magyar irodalomtörténész, neves publicista arra emlékeztet cikkében: a romániai magyar politikai elit programjában kezdettől fogva szerepelt az autonómia mint az erdélyi magyarok szülőföldön maradásának és gyarapodásának feltétele.
A hatalom helyi szintű érvényesítése ugyanakkor közös erőfeszítéseket feltételez nem csupán a vezetők, hanem az adott település vagy terület polgárai részéről is – írja a cikk szerzője, aki meglehetősen nagy hézagokat lát a deklarált vezetői stratégiák és a polgári öntudatosság mai állapota között.
A polgári tevékenységek körébe beletartozik a gyakorlati létszükségletektől vezérelt öngondoskodás és teherviselés, a település adóiból visszajáró költségvetési részesedés célszerű és gazdaságos felhasználása, viszonylag hosszú ideje tere van már annak a pályázási kompetenciának, amelyik képes tájékozódni az Európai Unió különböző regionális fejlesztésekre szánt pénzforrásainak felfedésében és lehívásában – áll a cikkben.
„Vajon az önkormányzatok megtettek-e mindent? Vajon a húsz év alatt kialakult-e mérvadó arányban a kezdeményezésnek, öngondoskodásnak és közteherviselésnek az a társadalmi felelősségtudata, amely feljogosítana, hogy reménnyel telve nézzünk unokáink sorsára? Vajon, ha magyar intézményeink túlnyomó többsége még mindig az anyaországi adófizetőktől származó támogatásokból tartja fenn magát, beszélhetünk-e egyáltalán a döntéseink méltóságáról? Nem. Függünk, mint gyermekek a szüleiktől. Felnőttségünknek polgári értelemben véve a jeleit sem látom" – olvasható a kommentárban.
A szerző utal arra: a legújabb magyar parlament úgy döntött, hogy a romániai magyarokat ezután könnyített eljárással, kedvezmények ígéretével honosítja. „Nyugdíjas nemzedékem havi átlagjövedelme odaát még annyit sem érne, mint itt, tehát mi nem honosulhatunk. Leginkább a fiatalok jöhetnek szóba. De lehet-e magyar állampolgárként igazi – felelős, önálló, adózó – polgár az a fiatalember, aki itt, a szülőföldjén még nemigen tanulhatott a döntési jogkörével bölcsen élő polgár modelljéből, mert szülei közt is kivételes az ilyen ember?" – teszi fel a kérdést a szerző, aki szerint az anyaországba áttelepülő fiatal – továbbra is élve a kedvezményekkel – kárát is láthatja az önállóság hiányának.
Ennek tükrében teszi fel a kérdést az irodalomtörténész: „Kiknek szánják a magyar politikai akarat jelenlegi szóvivői azt a bizonyos autonómiát, ha ezután gyorsított eljárással százezrek hagyhatják el Erdélyt?".
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu