A nemzetpolitikai prioritások újragondolása
A csángókérdéstől a szórványkérdésig
Az elmúlt hetek magyar
nemzetpolitikai szempontból két fontos témát hoztak nyilvánosságra: a
romániai népszámlálási adatok első etnikai bontását, illetve a Moldvai
Csángómagyarok Szövetsége és a magyar kormány illetékesei között
kialakuló konfliktust. Jelen írásnak nem célja, hogy ezen utóbbi esemény
körül kialakult politikai vitában állást foglaljon, inkább a diskurzus
más irányokban való megnyitásának lehetőségeit keresi. Ugyanakkor,
fontos megemlíteni, hogy a szöveg geneziséhez és gondolati sémájának
kikristályosodásához nem az egyik vagy másik kérdéskörhöz fűzött
vélemények sora, hanem éppen a két esemény véletlenszerű
együtt-megjelenése szolgáltatott alapot. Más szóval, jelen írás nem a
csángótámogatás körül kialakult jelenlegi pénzügyi problémákról, illetve
a magyar kormány ez irányú lépéseiről fog szólni, hanem a kérdésből
elkiindulva a jelen támogatási és nemzetpolitikai célkitűzések
népszámlálási adatok tükrében való átvizsgálását szeretné elérni.
A csángótámogatás helye a romániai magyar támogatáspolitikában
A támogatáspolitikával kapcsolatosan
kevés adattal rendelkezünk, jelen írásban a kettő kapcsolatát a
nyilvánosságra került 2010-es támogatási adatokból, illetve az általános
trendekből próbálhatjuk meg rekonstruálni.
A csángótámogatási rendszer
szempontjából az ügy egyszerűbb, hiszen a Moldvai Csángómagyarok
Szövetsége volt eddig a felelős a főbb kulturális rendezvények
szervezéséért, illetve a Moldvai Csángó Oktatási Program menedzseléséért
is. A szervezet honlapján megjelenő pénzügyi beszámoló alapján
a 2010-es évben a Szövetség körülbelül 150 millió forintból
gazdálkodott, amelynek mintegy felét adta a magyar állam különböző
forrásokból. Emellett fontos megemlíteni, hogy 2000-es létrejötte óta a
támogatásra elkülönített keret folyamatosan növekedett, a magyar kormány
„politikai színezetétől” függetlenül.
Romániába a csángóprogramok támogatásán
kívül a magyar állam kulturális és oktatási céllal több forrásból is
juttat pénzt. Az egyik legfontosabb ezek közül az oktatás-nevelési támogatás,
amely 2010-ben körülbelül 2,4 milliárd forintot jelentett, ami 121 ezer
magyar nyelven tanuló 18 évnél fiatalabb diák évi 20 ezer forintos
támogatását fedte. Az oktatás-nevelési támogatás 2011-re elérte a 3
milliárd forintot, hiszen a jelenlegi magyar kormány az óvodai
oktatásban résztvevő gyerekek számára is megnyitotta forrásait.
Emellett normatív támogatásban részesül a Sapientia EMTE is, amelynek költségvetése 2010-ben 1,5
milliárd forint volt. Az egyetem 2001-es megalakulása óta hasonló, de
emelkedő évi támogatásban részesült, 2011-ben elérve a 2 milliárd
forintot. Ebből kivétel a 2006-os esztendő, amely a nagyobb
infrastrukturális beruházások éve volt.
A nyilvánosság számára is elérhető
kulturális és oktatási támogatások a Szülőföld Alap Irodán keresztül
kerültek kiosztásra. A Szülőföld Alap az Illyés Közalapítvány jogutódja,
amely 2011-től az Apáczai Közalapítványhoz hasonlóan beolvadt a Bethlen
Gábor Alapkezelő Zrt.-be. Az intézmény 2010-es beszámolója
alapján a Romániába érkező pályázati támogatások értéke 694,3 millió
forint volt. Ezen felül léteztek soron kívüli támogatások is, illetve az
Apáczai Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap és a Nemzeti Civil
Alap is juttatott a határon túlra támogatást, azonban ezekről vagy nem
rendelkezünk nyilvános adatokkal, vagy a támogatás az előzőkhöz képest
elenyésző.
A csángóprogramok támogatása a
Romániába érkező támogatások közötti helyének és súlyának
megállapításához néhány pontosítás szükséges. Egyrészt, érdemi módon a
csángóprogramok támogatását kizárólag a Szülőföld Alap által nyújtott
támogatásokkal lehet összehasonlítani, hiszen a szórványban működő
szervezetek és intézmények rajta keresztül tudtak támogatáshoz jutni.
Másrészt, a Szülőföld Alap kuratóriumai rendelkeztek külön a
szórványokat megcélzó programkiírásokkal (2010-ben ez körülbelül 59,4
millió forint volt). Harmadrészt fontos tisztázni, hogy mind az erdélyi
szórványban működő szervezetek, intézmények, mind pedig a
Csángószövetség részt vehetnek a Szülőföld Alap más kiírásaiban is,
illetve 2010-től körvonalazódott egy külön szórványprogram beindításának
lehetősége is. Negyedrészt, világos, hogy a magyar állam által nyújtott
csángótámogatás összege nagyobb, mint az erdélyi szórványvidékek
számára elkülönített források összesen.
Népszámlálási adatok és a szórványkérdés
A népszámlálásról napvilágot látott
előzetes adatok elemzésére több szerző is vállalkozott, ennek
megismétlése értelmetlen lenne, azonban a szórvány-régiók adatainak
rövid ismertetése jelen írás szempontjából mindenképpen fontos, hiszen
ezek egységesen katasztrofális eredményeket mutatnak. Hunyad és Temes
megyében több mint 30%-kal, Arad, Fehér, Máramaros és Szeben megyében
pedig több mint 20%-kal csökkent a magyarok száma. Ezzel szemben, Bákó
megyében körülbelül 1,3%-al nőtt csak a magukat magyarnak vallók száma, a
csángók számáról pedig még nincs adat.
A fentiekből két következtetést
vonhatunk le. Egyrészt, az erdélyi szórvány-megyék esetében a magyarok
fogyása drasztikusabb, mint ahogy a demográfiai szakértők megjósolták,
egyben előrevetítve nemcsak a szórványtámogatás szükségességét, hanem az
eddigi célirányos támogatások hiányának visszafordíthatatlan
következményeit is.
Másrészt, a Bákó megyei számadatok
talán elmaradnak a vártnál, megkérdőjelezve az elmúlt évek oktatási és
programtámogatásainak befolyását. Ezzel semmi esetre sem az oktatási
program minőségét kritizálom, sem a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének
hozzáértését vitatom, hanem azt a kérdést feszegetem, hogyan és miért
kezeli a magyar kormány a csángókérdést a szórvány-kérdésből általánosan
kiemelve.
Csángókérdés és szimbolikus nemzetpolitika
Habár nem vagyok a csángókérdés
különösebb szakértője, elfogadom azt a szakirodalmában elterjedt
állítást, mely szerint a csángók kimaradtak a modern magyar
nemzetépítésből, hiszen a reformkor előtt vándoroltak a már akkor a
magyar befolyáson kívülinek számító területekre. Ezt több adat is
bizonyítja, de leginkább az, hogy a csángók által beszélt magyar nyelv,
nem teljesen azonos az általunk is beszélt, standard köznyelvvel. Az
identitásuk szempontjából pedig a katolikusságuk legalább olyan fontos,
mint maga az anyanyelv, hiszen az egyház kiemelten fontos szerepet
játszik a közösségek életében.
Ugyanakkor érdekes módon, a csángókat
sokáig a román állam nemzetiesítő politikája is elkerülte, inkább
valamiféle pre-nacionális, sajátos vallási, nyelvi és etnikai identitás
segítségével határozva meg magukat. Ez nem jelenti, hogy a csángók
érintetlenül gyakorolhatják/gyakorolhatták nyelvüket és vallásukat az
elmúlt évszázadokban, hiszen magyar nyelvű iskoláik nincsenek, egyházi
szempontból pedig a Iași-i/Jászvásár-i katolikus püspökséghez tartoznak,
amely eddig teljes mértékben elzárkózott a magyar nyelvű vallási
szertartások felvállalásától. A román asszimilációs politika ellenére a
kilencvenes évek végén a magyarul tudó katolikusok száma a régióban kb.
60 ezerre tehető, azonban a 2002-es népszámláláson Bákó megyében
mindössze pár ezren vallották magukat magyarnak vagy magyar
anyanyelvűnek és csupán pár százan csángónak. A római katolikusok száma a
megyében 100 ezer fölött volt.
Nem véletlen tehát, hogy a csángó
falvak, a csángó identitás az elmúlt 50 évben a magyar néprajztudomány
és antropológia egyik fő érdeklődési körébe tartozott, de a Csángóföld
fontos célpontot jelentett a magyar nyelvet oktatni vágyó és a magyar
kultúra megtartásáért küzdő önkéntesek számára is.
Az anyaország felől pedig – a
Székelyföld megítéléséhez hasonlóan – a Csángóföld esetében létezik egy
romantikus nemzetideál, mely szerint az egy olyan hely, ahol a magyar
nyelv még tiszta, modernkori intézményesülés előtti formájában
megtalálható, és olyan emberek lakják, akik az idegen elnyomás ellenére
képesek voltak saját identitásukat megtartani, képesek voltak
megmaradni. Továbbá, sok esetben ezeket a közösségeket a magyar nemzet
elveszett – „elcsángált” – bárányainak is tekintik, akiket vissza kell
terelni a magyar nemzet keretei közé.
A fentieket figyelembe véve nem meglepő
az az elkötelezettség, amellyel a magyar kormány és az erre a célra
létrejövő magyarországi és erdélyi civil szervezetek (pl. a Moldvai
Magyar Oktatásért Alapítvány) a kérdéshez viszonyulnak, morális és
pénzügyi szempontból egyaránt.
A csángó-kérdésnek, mint
nemzetpolitikai célkitűzésnek, van egy további vetülete, amely
szimbolikus szempontból nagyobb fontossággal ruházza fel, mint bármelyik
másik szórvány-vidéket. A magyar nyelvoktatás fellendítését célzó
támogatások nacionalizmuselméleti szempontból mindenképpen a magyar
nemzetépítés részét képezik, hiszen egy olyan csoport nemzetbe való
integrálását igyekszik megvalósítani, amely nemcsak hogy kimaradt a
modern magyar nemzet kikristályosodásának folyamatából, hanem egy másik,
a konkurens román nemzetépítési próbálkozások célkeresztjében áll.
Emellett nem mellékes szempont az sem, hogy a csángó közösségek nem a
tradicionálisan magyarok által lakott területen élnek, hanem a magyar
befolyás szempontjából „idegen” vidéken. Tehát, a csángók két egymásnak
feszülő nemzetépítési és nemzeterősítési projekt célcsoportját képezik,
azonban nem ebben különböznek a Románia más területein élő magyaroktól,
hanem abban, hogy ők nem az úgynevezett Nagy-Magyarországhoz tartozó
területen élnek, és ennek következtében nem voltak soha részei még a
kulturális értelemben vett magyar nemzetnek sem. Továbbá, a nemzetbe
való sikeres integrálásuk szimbolikus szempontból is fontos lehet,
hiszen ez a román asszimilációs politika ellenében valósulna meg.
Vagyis: a magyar nemzetépítési projekt tehát egy olyan területen próbál
felülkerekedni, amely soha nem tartozott magyar nemzetállami fennhatóság
alá. Más szóval, a csángó-kérdés a magyar nemzeti presztízs és
közép-kelet-európai szerep egyik szimbolikus terepe.
Összefoglaló
Visszakanyarodva a népszámlálási
adatokhoz és a nemzetpolitikához, két előzetes megjegyzés megtétele
szükséges. Egyrészt, nem kérdés, hogy a magyar nemzetpolitika jelentős
szimbolikus vetülettel is rendelkezik. Ennek alapja az, hogy a magyar
nemzethez tartozó személyek mint a magyar kultúra hordozói nemcsak
Magyarország határain belül élnek, hanem azon kívül is, és a magyar
állam mind a határain belül, mind pedig a határain kívül felelősséget
vállal a bárhol élő magyarok identitásának szabad gyakorlásáért.
Azonban, amikor ehhez a felismeréshez stratégiákat, törvényeket és
költségvetési tételeket rendelünk, akkor a kérdésről közpolitikai és
pragmatikus keretek között is beszélhetünk. Másrészt, a csángómagyar
oktatási program része a magyar nemzetpolitikának, illetve a csángók
magyar oktatáshoz való joga nem megkérdőjelezhető, ám ugyanakkor a
nemzetpolitika pragmatikus keretek közötti tárgyalása szempontjából
súlya legalábbis vitatható.
A népszámlálási adatok megmutatták,
hogy az erdélyi magyar közösség fennmaradása több régióban kritikus,
hiszen azokon a területeken, ahol a magyarság szórványnak számított, az
elmúlt kilenc év alatt több mint egy negyedével csökkent a számuk és ez a
folyamat csak gyorsulni fog, sőt mi több, nem kizárt, hogy egyes
területeken a csángókéhoz hasonló szituációba is kerülhetnek.
Nemzetpolitikai szempontból a szórvány kérdése évek óta napirenden van,
2008 óta több ízben intézményesült, 2011 óta pedig külön stratégiával
rendelkezik, viszont külön támogatási alapot számára még nem
különítettek el. Habár a Szülőföld Alap kiírásaiban létezett a szórvány
vidékek számára külön keret, ez elmaradt a magyar kormány részéről a
csángóknak juttatott támogatások nagyságától.
Ebből a szempontból a nemzetpolitikai
prioritások felállításánál több dilemma is megfogalmazódik. Egyrészt,
kiemelten fontossá válik a szórványközösségeket megcélzó konkrét
oktatási, kulturális és kutatási programok bevezetése. Másrészt,
elkerülhetetlen az elköltött határon túli támogatások eredményességének
és hatásfokának vizsgálata és – ezzel párhuzamosan – a közösség
szempontjából megfogalmazott prioritások lajstromozása. A kettő együtt
alapul szolgálhat a rendelkezésre álló támogatási források nem csupán
szimbolikus politikai prioritások mentén való elosztására és a romániai
magyar közösség megmaradását jobban elősegítő, kiegyensúlyozott
újratervezésére.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu