DRI: prioritás marad az identitás megőrzése Beszélgetés Markó Attila államtitkárral, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetőjével

DRI: prioritás marad az identitás megőrzése
Beszélgetés Markó Attila államtitkárral, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetőjével
Zsehránszky István | 2011-03-15 14:03:48

„A prioritások nem változnak egyik évről a másikra, mert az identitás megőrzésére vonatkozó programjaink önmagukban véve mindig elsőbbséget élveznek. A hagyományos rendezvényeket: a Félszigetet, az EU-tábort, az Ifjúsági Akadémiát, a Nemzetiségi Színházi Kollokviumot, a Régizene Fesztivált továbbra is támogatjuk” – részletezte az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője, Markó Attila államtitkár lapunknak az intézmény idei támogatási politikáját.
Megtörtént a pályázati kiírás erre az évre. Melyek a prioritások, amelyeket a hivatal szem előtt tartott, amikor az idén pályázatot hirdetett? – Általában nálunk a prioritások nem változnak egyik évről a másikra, mert az identitás megőrzésére vonatkozó programjaink önmagukban véve mindig elsőbbséget élveznek. Bármi, ami ezen a kategórián belül van, prioritás. A hagyományos rendezvényeket: a Félszigetet, az EU-tábort, az Ifjúsági Akadémiát, a Nemzetiségi Színházi Kollokviumot, a Régizene Fesztivált továbbra is támogatjuk.
És a hivatal segítségével beindított rádiószínházi felvételeket... – Most a nagyobb tételekről beszélek. Például kiemelten fontos programunk az olimpikonok jutalmazása. Minden évben az anyanyelvi olimpiák első három helyezettjét külföldi vagy hazai kirándulással jutalmazzuk. Ami pedig újdonság, és amire az idén rendkívül nagy hangsúlyt fektetünk, az iskolaikönyvtár-program. Tavaly kezdtük el, eléggé nehezen ment, de reméljük, hogy az idén jobban fog működni, és nagyobb mennyiségű könyvet juttatunk el az iskolák könyvtáraiba.
A másik fontos programunk pedig, amelyik politikailag is jelentős súllyal bír, az a tankönyvprogram. Ennek keretében az idén mi fogjuk támogatni a XII-es történelem- és földrajztankönyvek fordítását, valamint kiadását. Mert az új tanügyi törvény előírja, hogy ezt a két tantárgyat most már anyanyelven lehet tanulni. A kötelező oktatáshoz, tehát az I–X. osztályban szükséges tankönyvek kiadásáról a tanügyminisztérium gondoskodik, a XI. és a XII. osztály anyanyelvű tankönyveinek kiadásába pedig eddig is besegített a hivatal.
Fotó: ÚMSZ/archív
Egyetlen kiírásban lehet pályázni csupán az idén az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalánál, minthogy „a másodikra már úgysincs pénz”
Itt meg kell jegyeznünk azt, hogy a líceum felső osztályaiban a tankönyvek nem ingyenesek. Ezért anyagi segítséget is jelenthet a családok számára, ha a hivatal támogatásának köszönhetően ingyen hozzájuthatnak bizonyos tankönyvekhez. – Itt arról van szó, hogy a líceum XI. és a XII. osztályában a tankönyvek szabadpiaci árusításban vannak. Ez nem olyan nagy gond egy román iskolában, ahol a tankönyvek nagy példányszámának köszönhetően, egy könyv ára nem olyan nagy, mivel egy címletből legalább 500 ezer darab kerül forgalomba.
Viszont a kisebbségek esetében az anyanyelven: magyarul, németül, ukránul, szerbül, törökül stb. kiadott tankönyvek példányszáma rendkívül alacsony, és emiatt nagyon megnő az egységár. Ezért indítottuk be évekkel ezelőtt ezt a programot, hogy a kisebbségek anyanyelvén megjelenő tankönyvek is jussanak el a címzetthez.
És eddig milyen tankönyvek jelentek meg a hivatal támogatásával? – Magyar nyelv és irodalom tankönyvek, illetve a hozzájuk járó szöveggyűjtemény, továbbá matematika-, fizika-, biológia-, kémiatankönyvek, amelyekre nagy szükségük van az érettségizőknek. Az idén pedig, mint említettem, az anyanyelven megjelenő XII.-es történelemkönyv és földrajzkönyv kerül sorra. Mert ezeket most fogják lefordítani és kiadni, s nagyon-nagyon szeretnénk, hogy ezeket a tankönyveket tanévkezdéskor meg is kaphassák a diákok.
Szeretnénk, ha a hivatal iskolakönyvtár programját is részletezné, mert kevésbé ismert, legalábbis a sajtóban nem nagyon szerepelt. – Az iskolakönyvtár-programot tavaly egy könyvvásáron találtuk ki, és először ott mutattuk be az öteletet magát. Arról van szó, hogy az iskolai könyvtárakba juttassunk el nevelési szakanyagot, valamint olyan könyveket, amelyek a tananyag kiegészítését, elmélyítését segítik. Ez azért fontos, mert tudomásunkra jutott, hogy az iskolák és főleg a vidéki iskolák könyvtárai hosszú-hosszú évek óta nem kaptak könyvet, és ami a legelszomorítóbb: az iskolai könyvtárak évek óta valójában egy lejt sem kapnak a könyvállományuk bővítésére.
Az iskolák könyvtárában elavult, agyonragasztott, agyonfoltozott könyveket találunk. Elavult szótárakat, elavult szakirodalmat. Ennek ismeretében indítottuk be ezt a programot, amelynek keretében az iskolai könyvtárakba, és elsősorban a falusi iskolák könyvtáraiba évente eljuttatunk egy-egy 10–12 könyvből álló csomagot. Tavaly háromszáz magyar iskolába kerültek így könyvek. Egyelőre ennyit sikerült elérnünk.
Tíz-tizenkét könyvből álló csomag, háromszáz iskolába! Nincs miért restellkedni. Ki adott ennél többet az utóbbi húsz évben? – Viszont mi többet szerettünk volna adni, és jobb könyveket.
S a csomagba kerülő könyvek a hivatal megrendelésére jelennek meg? Tehát Önök választják ki azokat a műveket, amelyek kiadásra kerülnek, vagy pedig megnézik, hogy milyen könyvek vannak a piacon, és abból válogatnak az iskolák számára? – Az utóbbiról van szó, egyértelműen. Mert a piacon lévő könyvek már nem okoznak szerzői jogi kérdéseket, amelyek rendezésével a Hivatal nem foglalkozhat. Első nekifutásból a Tankönyvkiadó raktárában kutattunk, és számos olyan könyvet találtunk, amely bár nem tankönyv, viszont az iskolákban a diákok nagyon jól használhatják azokat. Szótárak, atlaszok, ismertető könyvek, környezetvédelmi leírások, tehát nem közvetlen tananyag, de a tananyag elsajátítását segítő nagyon hasznos eszközök lehetnek.

Viszont megtörténhet, hogy a hivatalnak is szorgalmaznia, kezdeményeznie kell bizonyos könyvek kiadását. Vagyis megrendelőként kell fellépnie. Jelzések érkeztek Csíkból, például az iskolai könyvtárakból, hogy a diákok nagyon keresik a román irodalom magyarra fordított műveit, azokat, amelyeket házi olvasmányként kell elolvasniuk, és a román eredeti szöveggel nem tudnak mit kezdeni, nem értik azt. Ők az iskolában a román köznyelvet tanulják, és azt is kell megtanulniuk ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak. Creangă műveinek nyelve, ugye, gyönyörű, de még a román gyermek számára is nehezen érthető. És a Moromete család román falusi nyelven alapuló szövege sem hozzáférhető teljes mértékben egy tömbmagyarságban élő gyermek számára, nem köznyelvi szöveg, viszont a székely gyermekeknek is meg kell ismerniük Creangă, Preda s a többi nagy román író műveit. Ezért egyes román tanárok maguk is szorgalmazzák, hogy diákjaik legalább magyarul olvassák el ezeket a műveket, hogy azok valahogy közel kerüljenek hozzájuk. A kétnyelvű kiadás lenne ideális, amelyben a gyermek megnézhetné, hogy valamelyik sajátos, ízes beszédfordulat, kifejezés hogyan hangzik magyarul, illetve románul, és ezáltal észrevétlenül belépne a mű nyelvi világába... Sajnos, az utóbbi húsz évben ezekből a fordításokból alig jelentek meg új kiadások, holott nem egy esetben maga a fordítás is klasszikus érték. – Megvallom, még nem jutott el hozzám ilyen jelzés, de látom az igény jogosságát és fontosságát. És nyilván, hogy figyelembe is fogjuk venni, amikor könyveket vásárolunk az iskolai könyvtári program keretében. És el kell mondanom, hogy a tavaly megvett és kiosztandó könyvek sem jutottak még el minden iskolába, ahova szántuk. Az elképzelés az volt, hogy a könyvcsomagokat a parlamenti képviselőink személyesen adják át a körzetükben lévő iskoláknak.
Nem jutottak még el mindenhová. Az is gondot okozott, hogy a könyvcsomagokat csak karácsony előtt néhány nappal tudtuk elkészíteni, és a kiosztásuk gyakorlatilag ebben az évben kezdődött el. De a lényeg az, hogy minden képviselő megkapta a maga körzetének a csomagjait, és ezeket a választókkal való hétvégi találkozások keretében eljuttathatja a rendeltetési helyére. Továbbra is hangsúlyozom: a hivatal az idén is képes finanszírozni ezt a programot, tehát folytatjuk.
Néhány szó erejéig visszatérnénk a rádiószínházi felvételekhez. Ha a hivatal nem kezdte volna el a rádiószínházi felvételek készítésének a támogatását, máig sem indult volna be ez. Holott a régi rendszer idején, addig, amíg a helyi magyar adásokat be nem szüntették, Kolozsváron is és Marosvásárhelyen is szinte havonta voltak rádiószínházi bemutatók. Az Uniter-gálán idén is díjat adnak a legjobb rádiószínházi előadásokért és a legjobb tévészínházi előadásokért. Tehát országos viszonylatban fontosnak tartják a rádiószínházat, a tévészínházat, mi pedig elhanyagoltuk. Most érkezett egy kezdeményezés híre Marosvásárhelyről. A Művészeti Egyetem szeretne egy rádiószínházi műhelyt létrehozni, ahol a Színiakadémia tanárai és diákjai együtt készítenének rádiószínházi felvételeket. Évente három-négy bemutatójuk lehetne. A hivatal tudna-e támogatni legalább egyet ezek közül? Mondjuk azt, amelyik interetnikus jellegű, egy fordítás rádiószínházi bemutatója? – Nem szeretnék on-line interjúígéreteket tenni. Tény az, hogy tavaly is támogattuk két felvétel készítését. Pályázzanak, és meglátjuk. A zsűrizés eredményének függvényében, nyilván, támogathatjuk ...
Meddig lehet pályázni? – Április 4-ig. Az idén nem lesz már több kiírás. Eddig minden évben kiírtunk két pályázati időpontot. És minden évben az történt, hogy az első pályázati kiírás már elvitte az egész pénzt. Az idén azt mondtuk, hogy nem játsszuk tovább ezt, nem érdemes két pályázatot kiírni, ha a másodikra úgysincs pénz.
Mindenki tudja már, hogy mit szeretne csinálni az idén. Akkor pályázhat rá most is, nem kell várnia szeptemberig. Áprilisban lezsűrizzük, és azzal, tervezés szempontjából, le is zárjuk az évet. Utána már csak a lebonyolítás következik.