Lucrurile nu par simple, nicăieri, deci nici în Ungaria. Se vede asta și din comentariile la textul de mai jos, pe marginea dublei cetățenii. Unde secuiul ajuns la Pesta crede că unii i-ar putea consta maghiaritatea. Deși nu vorbește cu accent secuiesc. Dan Culcer
Egry Gábor a Politikatörténeti Intézet munkatársa.
Semjén Zsoltot figyelve nem kétséges, hogy nemzetünk végre ledobta magáról a rákényszerített kötelékeket, szétszaggatta láncait, és újra egyesülve fényes jövő elé néz. Immár semmi sem állhat az utunkba, megüzentük a világnak, hogy mostantól csak saját érdekeinket nézzük, s a jog csak addig számít, amíg minket szolgál.
Ha nem, akkor mi magyarok nyugodtan semmibe vehetjük, sőt semmibe is kell vennünk, mint az ukrán alkotmányt ottani véreinknek. Elvégre ideje, hogy bosszút álljunk a történelmen, megtoroljuk a sérelmeinket, és összeforrasszuk, ami összetartozik. Azaz a magyarokat.
Biztos vagyok benne, hogy van, akit ez megérint, és nem igazán tisztességes gúnyolódni mások fájdalmain és érzelmein. Van azonban még ennél is kegyetlenebb küldetés: elmondani, hogy – szerintem – lehetetlen küldetésre vállalkoztak, valamire, ami leginkább csalódással végződhet.
Már az egyesítés is furcsán fog kinézni, ha majd – teszem azt – a nem Magyarországon élő magyarok tizede-ötöde kér állampolgárságot, a többieket meg vagy győzködni kell, vagy kijelenteni, hogy rájuk nincs is szükség, mert nem vállalják a magyarságukat.
Ez egyébként az immár gátak nélkül érvényesülő jobboldali nemzetfelfogás egyik kulcsa: mi tudjuk mi a magyar, tudjuk, mitől magyar, és tudjuk hogyan kell magyarnak lenni.
Jobbra át?
Úgy nagyjából egyébként egyféleképpen, hiszen aki megjegyezné, hogy talán még sem így vagy máshogy, az érzéketlen, áruló. (Na és persze rettegő, hogy az intellektuális leépülés előrehaladott tüneteit mutató ifjútörök ifjúmagyarok egyik kedvenc kifejezését se feledjük.)
Ha előkapjuk az útlevelet
A nemzet egységének mániákus ismételgetése, alaptörvénybe iktatása valójában egyneműséget takar, és persze a félelmet attól, hogy ez mégsem igaz.
Ne feledjük, az állampolgárságról szóló vita egyik visszatérő és igen kedvelt példája volt, hogy magyarokat érhet az a fájdalmas tapasztalat, hogy románnak nézik, rácsodálkoznak a magyar nyelvtudására, és persze egyszerűen betolakodót látnak benne, aki a magyarországiak megélhetését veszélyezteti.
(Mindez persze Kádár János bűne, a jobboldal szerint legalábbis.) Logikus a következtetés, hogy ha ilyenkor elővehet egy útlevelet vagy személyi igazolványt, akkor már senkit nem fog mindez érdekelni.
Én meg csak vakarom a fejem, mivel nem vagyok olyan jóban a történelemmel, mint Semjén Zsolt, aki buzgón hivatkozott rá, hogy a kettős állampolgárság valójában az első magyar állampolgársági törvény hagyományát követi, csak azt felejtette el észre venni, hogy az akkori törvény előterjesztője, bizonyos Tisza Kálmán, az indoklásban kifejtette, hogy a kettős állampolgárság olyan súlyos anomália, hogy ha létezne, mindenképpen meg kellene szüntetni.
A magyarok kenyere
Szoktam néha történelmi dokumentumokat tanulmányozni, így kerültek a kezembe Magyarországon tanuló erdélyi fiatalok beszámolói a harmincas évekből. Ismert emberekéi (pl. Debreczeni László, Tompa Miklós, Gagyi László) és lényegében ismeretlenekéi is, mint katolikus szociális gondozónők vagy református tanítók.
A harmincas évek mégsem a Kádár-korszak volt, sokkal inkább a mindennapi revíziós propaganda korszaka. Ehhez képest a beszámolók miről szólnak? Volt, akit romának tartottak, volt, akitől megkérdezték, honnan tud ilyen szépen magyarul. Az orvostanhallgatótól megkérdezték, ugyan mikor akar már végre hazatérni Erdélybe, ne vegye el a magyarországiak kenyerét, és a megalázó bürokratikus eljárások láttán egy mai hivatalnok is elégedetten csettintene.
Pont az történt szegényekkel, mint mai utódaikkal, érzelmes rajongás ide vagy oda. Ha még azt is figyelembe veszem, hogy ez még csak magyar átok sem volt, a szudétanémetek pont ezt tapasztalták a náci Németországban, az erdélyi vagy beszarábiai románok Nagy-Romániában, akkor tényleg úgy tűnik, ez a küldetés lehetetlen. Kényszerzubbonyt húzni a nemzetre meglehetősen kétes próbálkozás.
hirdetés
Átlagos (0 szavazat)  |
Csak megtudták, honnan vagyok. 
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu