(Feliratháború Csíkszeredában) A tábla nem minden

honline 
2010.09.30. 09:48


Comentariu pe marginea transcrierii cu autocolant a inscriptiilor romanesti la intrarile in orasul Miercurea Ciuc. Esenta concluziei: desi se pare ca gestul este o reactie la atacul unui senator roman privind inscripttile bilingve in secuime, asemenea "raspunsuri" sunt inutile si daunatoare.

Ahogy várható volt, nem maradt visszhang nélkül a csíkszeredai tábla-affér. Miután a rendőrség megbüntette a polgármestert – amiért néhány irányjelző táblán előbb magyarul szerepelnek a helységnevek és csak azután a román megfelelők –, most névtelen tettesek védték meg a magyar nyelvet. Rovásírással, természetesen.

Rovásírásos felirattal takarták el Csíkszereda román nevét a város határában álló helységnévtáblán. Ettől minden bizonnyal magába száll az egész Bukarest, és holnaptól nemhogy területi autonómiát, hanem teljes függetlenséget ad a Székelyföldnek. Győztünk, mi? Egy túrót!

Idézzük fel az előzményeket, tanulságos lehet. Amint arról lapunkban már beszámoltunk , egy PSD-s parlamenti képviselő, Victor Socaciu a törvényhozásban kért magyarázatot a belügyi tárcától, miként lehetséges, hogy Csíkszeredában az irányjelző táblákon a magyar felirat megelőzi a románt. A képviselő interpellációjában a törvényesség visszaállítását követelte a minisztériumtól. És majdnem lőn: a belügyi tárca leszólt a Hargita megyei rendőrségnek, hogy tessenek büntetni, mert a törvényesség megköveteli. És a rendőrök kénytelen-kelletlen bírságoltak, a városháza kapásból fellebbezett, a táblák pedig köszönik a kérdést, továbbra is a helyükön vannak, passz. A törvényesség tehát nem állíttatott helyre, és a büntetés sincs befizetve. Egyelőre minden maradt a régiben, még fölösleges aggódni, azt bőven ráér később is.

A történet felvet amúgy egy sor különös kérdést. Például azt, hogy a PSD-s honatyának a csíkszeredai feliratok elleni küzdelem jelenti-e élete célját, vagy van egyéb dolga is? Mint ahogy azt is firtathatnánk, miként és miről juthatott eszébe valakinek a törvényesség ebben az országban, ahol a parlament kvórum nélkül simán elfogadja a nyugdíjtörvényt. De jobb, ha nem firtatjuk, mert a végén még rájövünk, hogy hol élünk. Költői kérdés az is, hogy Victor Socaciu vajon ugyanannak a PSD-nek tagja, amellyel az RMDSZ nem olyan régen még összebújva dorombolt, és teljes mellszélességgel támogatta államfőjelöltjét? Na, hagyjuk ezeket a dolgokat, mert éppen olyan értelmetlenek, mint lefesteni, letakarni vagy leragasztani valamelyik feliratot a helységnévtáblán. Szó se róla, nagyszerűen lehet vele hergelni a másik oldalt, ez esetben a románokat. Csupán az a szépséghibájuk az ilyen és hasonló jellegű cselekedeteknek, hogy általuk egyenlőségjel kerül Victor Socaciu és társai, illetve a névtelen feliratragasztók közé. Nem tudom, érthető-e?

Szüszer-Nagy Róbert